newsroom


Szent Korona Országáért alapítvány a facebook-on!
Az összes RSS hírforrás
Dr. Varga Tibor honlapja  |  Bejelentkezés  | Regisztráció  | Új jelszó  | Aktiválás
Szent Korona Szabadegyetem

> vissza a FŐOLDALra
.
Magyar műveltség szak:
Tudnivalók
Tanterv
Jelentkezés
Oktatók


Akkreditált szak - pedagógus továbbképzés:
Tudnivalók
Tanterv
Jelentkezés
• Oktatók 
Könyvtár
SzentkoronaTV - YouTube
VIDEÓK

dr_vrga_tibor_videok.png
Eseménylista
<< november 2019 december január >>
<< 2018 jan.  febr.  márc.  ápr.  máj.  jún.  júl.  aug.  szept.  okt.  nov.  dec.   2020 >>
kedd 24 december 2019 at 0100 - KARÁCSONY BÖJTJE
Beküldte: szentkoronaorszaga.hu  Kategória: Egyházi ünnepnapok 
Mikor kedd 24 december 2019 ettől 0100 eddig 2355

Bálint Sándor
ÜNNEPI KALENDÁRIUM


Karácsony böjtje - december 24.

Karácsony böjtje (dec. 24), másként Ádám-Éva napja, két ünnepi mozzanatot foglal magában, amelyet az Egyház liturgikus körültekintéssel kapcsolt össze. Egyrészt bibliai ősszüleinknek, Ádámnak és Évának nevenapja, emlékezete: a karácsonyi misztériumjáték és ünnepi szimbolika forrása. Másfelől az Ószövetség megváltatlan világából, Ádám és Éva örökségéből az új Ádám fogadására, egyúttal a halott természet életre igézésére, a kezdődő új esztendőre, továbbá az emberi megújulásra való előkészület, vigília: archaikus emberi követelményei szerint, de szakrális-liturgikus értelemben is.

Ádám és Éva volt a szűcsök érsekújvári céhének védőszentje. Zászlajuk bibliai felírása (Ter 2,25): ISTEN ÁDÁMNAK ÉS ÉVÁNAK BŐRKÖNTÖST KÉSZÍTE. 1861. A mohácsi fazekasok céhmiséje Ádám és Éva napján, a céhpatrónusok ünnepén volt. Utána a céh új elöljáróit választották meg. Templomi zászlajukon (1906) is ősszüleinket látjuk a tudás fája alatt.* A szegedi fazekasok céhének pecsétjén (1719) és zászlaján (1824) a föld porából alkotott emberpárnak, Ádámnak és Évának képe látható. Baja címerében Ádám és Éva áll, mert szabadalmas mezővárosi rangra emeltetése karácsonyi ajándékul 1699. december 24-én történt.*

 

A nap, illetőleg este nevei: Rozsnyó vidékén, görögkatolikusoknál, evangélikus tirpákoknál,* debreceni kálvinistáknál karácsony víliája,váltakozva még vilin estéje, az istensegítsi székelyek ajkán karácsony szenvedeje, röviden szenvedeje, az andrásfalviakén szenvedejeeste, a bukovinai eredetű Székelykeve (Skorenovac) szóhasználatban szenvedeeste,* az északi csángóknál karácsony szenvedje,* a református Csúza baranyai faluban béved,*máshol Ormánságban bévődeste,* Bátán pedig bővedeste, egyes helyeken karácsony szombatja (még ha nem is erre a napra esik), Szakadát szebeni evangélikus magyar faluban ünnep szombatja.* Az erdélyi szászok ajkán Christsonnabend. Tanult köreinkben, továbbá Dunántúl a szenteste, a német heiliger Abend tükörszava járja. Katolikus délszlávjainknál kvatre post, Horvátzsidányban badnjak, a görögkeleti pomázi szerbeknél badnji dan,* a bánáti bolgároknál babinden.*

 

Karácsony böjtjén gondosan rendbeteszik, kitakarítják a házat, udvart, a jószág helyét is, hiszen vendéget várnak, a világra születő Kisdedet, de most fordulnak az új esztendőbe is. Mindennek a helyén, otthon kell lennie. A kikölcsönzött tárgyakat legalább erre a napra sokfelé hazakérik. Mint Tófej göcseji faluban mondják: nehogy „megboszorkányozzák”. Nem adnak, nem kérnek kölcsönt. Nem örülnek a látogatónak, csak a köszöntőket: pásztorokat, gyerekeket fogadják szívesen. Háromszékben a készülődést így jelentik:

Tizenkét kapuláb gyöngyből van kiverve,
Az Úr Jézus széke közből van helyezve.
Az Isten az embert annyira szerette,
Szerelmes szent Fiát hogy földre küldötte,
Hideg istállóba, jászolba fektette.
Oh emberi nemzet indulj igazságra,
Mert eljött a Krisztus szegény szállásodra.
Tisztítsd ki házadat, hívd be őtet oda,
Hogy vigye lelkedet boldog mennyországba.*

Egész nap folyik az ünnepi előkészület: sütés-főzés, a karácsonyi asztal és az ajándékok elrendezése, a jószág ellátása, egyes vidékeken a hajlék „fölszentelése”. Ez utóbbiról külön is szólunk.

Áta sokácai a karácsonyi ünnepekre kimeszelték a szobát, lemosták a bútorokat, az ágyba friss szalmát tettek, a szalmazsák négy sarkába pedig a boszorkányok ellen fokhagymát, kést. A gyerekeket megfürösztötték, a felnőttek hajat mostak.*

Mint Manga János írja,* a palócoknál az ünnepre a haragosok is – legalább látszólag – kibékülnek, a szegényebb rokonoknak, a család állandó munkásainak természetbeli ajándékot küldtek. Ezek segítettek a gazda portáját rendbetenni. Régebben a gyónás, áldozás sem maradt el.

Sajátos hagyomány élt még a múlt században is Bajmóc (Bojnice) mezővárosban. Karácsony estéjén a család egyik tagja, nyilván az apa papnak öltözött, majd az asztalfővel szemben leült egy székre és a családtagjait gyóntatta: mindenkire ráolvasta az esztendő folyamán elkövetett hibáit, bűneit. Az este méltóságából következik, hogy ennek nem volt parodisztikus jellege.

A megújulást célzó karácsonyböjti, újévi, egyes helyeken tavaszi fürdés, mosakodás, tisztálkodás az évkezdet ősi kultikus hagyományaihoz tartozik. Régiségére, illetőleg szívósságára jellemző, hogy behatolt a középkor hazai liturgikus szokásrendjébe is, mert a Genezis (2,8-10), másfelől a Jelenések Könyve (22,1,2) szakrális értelmezést, utólagos igazolást adott neki.

 

Mózes első könyvében az idézett helyen ezt olvassuk: plántálta vala pedig az Úristen a gyönyörűség paradicsomát kezdettől, melybe helyezé az embert, akit alkotott vala. És nevele az Úristen a földből minden féle, tekintetre szép és ételre kellemes fát. Az élet fáját is a paradicsom közepén, s a jó és gonosz tudásának fáját. És folyóvíz megyen vala ki a gyönyörűség helyéről a paradicsom megöntözésére.

A Jelenések Könyvének látomása szerint Isten Báránya, vagyis a Betlehemi Kisded trónusából az üdvösség forrása ered. Hallgassuk meg János bizonyságát: az angyal megmutatá nekem az élet vizének folyóját, mely fényes vala, mint a kristály, s az Istennek és Báránynak királyi székéből fakada. Az ő utcájának közepén és a folyóvíznek mindkét felén az élet fája vala, tizenkét gyümölcsöt termő, minden hónapban meghozván gyümölcsét. És a fa levelei a népek egészségére valók.*

 

Temesvári Pelbárt szerint „Krisztus testében jött el, tehát az ő testi eljövetelének megfelelően testedet is nagy tisztaságban kell megtartanod és megőrizned. Mint ahogy nem akarsz a holnapi ünnepen fürdetlen testtel részt venni, annál inkább kell bűneid mocskát levetned magadról.”

 

Ez nömös sziletéséhöz uronknak – írja* a Debreczeni-kódex (1525) – kell készülnönk és magonkat megszentölnönk szent töredelmességvel, azaz szívönk szerint való bánattal, hogy ő szent felségének ellen vétköztönk. És igaz gyónással, bizony elégtétellel, mert ha a házat megsöpörjük a holnapi napnak tisztösségére és szennyes üngeinket megmosatjuk és még némelyek testöket is ma megförösztik, nagyval inkább a bínöknek szennyét le kell magonkról tisztítanonk.

 

Martonfalvy György debreceni kálvinista professzor az ünnepek méltó megünnepléséről szólva (1663) megrója, hogy némely emberek Karátson napján jeges vízben mosdanak.*

 

A szokásra utal* ez a kuruckorból ránkmaradt koledáló versezet (rythmus natalis ad deportandum auream aquam):

Szép szokás mindenben jó szokást tartani,
Régi atyáinknak nyomdokát követni,
Jó régi példákot előttünk hordozni,
Hogy úgy éljünk mint ők, arra ügyekezni.
És szép rendtartás vót úgy érzük köztük is,
Hogy vizet hordoztak ez éjszakán ők is,
Mely nem lött semmiből, mert példát egyet is
Hagytak, tisztaságra intettek minket is.
Hogy azért köztünk is ez régi jó szokás
Mindaddig fennálljon ez régi rendtartás,
Nemzetünkben bevött tiszta víz hordozás,
Evvel tisztaságra indít a mosódás.
Ez okon hozzuk be ez szép vizet mü is,
Amely bevött evvel ugyan aranyat is.
Cselekedtük azért nagy jó szívbül mü is,
Mosdgyék azért mindgyári tü Kegyelmetek is.

Inter lavandum (mosdás közben):

Amaz tisztaságban gyönyörködő Isten,
Tü Kegyelmetek minden bűnből szépen
Mossa s tisztítsa ki, hogy így jövendőben
Istennél lehessen Kegyelmetek mennyben.
Miképpen testedet im e testi vízzel
Megmosod, Úristen amaz lelki vízzel.
Mosson meg tégedet ő szent igéjivel,
Ruházzon fel téged az ő szent lelkivel.

Valedictio (búcsúzkodás)

A sötét éjszakát ki reátok hozta,
A jó Isten adjon a holnapi napra
Boldog felvirradást, karácsony napjára,
Tü kegyelmeteknek mindenikünk mondgya,
Adgyon Isten, adgya, szívünk ezt kívánja.

 

Az aranyvíz, aranyosvíz, életvíz, élet vize, szerencsevíz, szentvíz hagyományainkban nem más, mint karácsony, ritkábban Szilveszter, újév, vízkereszt estéjén, éjszakáján, hajnalán kútból, folyóból, esetleg forrásból frissiben merített víz. Szimbolikáját a középkori liturgia, majd az elnépiesedett szemlélet az élővizek megrekedt paradicsomi forrásával hozta kapcsolatba: a megszületett Jézus megnyitotta az ember számára, aki most megmerül, vagyis újjászületik benne. Legarchaikusabb formáit reformátusságunk őrizte meg.

A Szernye mocsár vidékének kálvinista népe nagyon megbecsülte a kutakat, hiszen a faluban kevésnek volt jó vize. Így Fornoson egyetlen kút volt a falun kívül. Odamentek a fonóban gyülekező lányok és legények éjféltájban, várva Jézus születését. A magukkal vitt, földíszített fenyőfát, koszorúkat a kútágashoz szögezték. Ezután gúzsvesszőt tekertek össze és az ágast odakötötték vele a kávához. Aki ezt éjfél után elsőnek föloldotta, az merítette az aranyvizet, amelyben Jézus fürdött meg. Ez a lány ment legelőször férjhez. Aki már elvitte, az keresett egy tövises gallyat és elreteszelte vele a kutat. Jelezte, hogy valaki már járt ott.

Máshol a fiatalok szintén a fonóban gyülekeztek, és a lányok puszpángból, borostyánból, virágból koszorút fontak, Ezt vitték ki a kútra, majd felkötötték az ágasra.

Tornyospálcán karácsony éjfelén viszik az eladó lányok a jó kútról az aranyvizet. Reggel abban mosdanak, hogy szépek legyenek. Isznak is belőle, hogy betegség ne érje őket.

Kissárréten azt tartják, hogy éjjel tizenegy órától éjfél után egy óráig aranyos víz folyik a Kőrösön. Ha az ember ebből itatja meg a jószágait, nem áll beléjük a nyavalya.*

Az őrségi Kercavidék protestánsai, hogy egészségesek legyenek, karácsony és újév reggelén olyan vizet isznak, amelyet éjfélkor merítettek a kútból. Kercaszomorfiatalsága a kutakra fenyőágat, szalagokat köt.*

Számos más református vidékünkön a hagyomány Szilveszter estéjére, éjszakájára került át.

Póka (Poca) marostordai falu fiatalsága Szilveszterkor muzsika és nótaszóval megkerüli a falu határát. Ilyenkor merítenek az útbaeső kutakból aranyosvizet. A határjárás hajnalban fejeződik be. Utána táncba mennek.

A kalotaszegi Nyárszó legényei Szilveszter estéjén valamelyik lányosháznál szórakoznak, majd éjfél előtt korsókkal kimennek a csurgóra, vagyis a forrásra. Amikor megszólal az újévet köszöntő éjféli harangszó, akkor a csurgó fölé tüzet raknak: fénye aranyosan tündöklik a vízen. A megmerített korsókkal végigdalolják a falut. A lányosházak ajtajánál újévi éneket énekelnek, majd köszöntőt mondanak. A gazda kaláccsal, pálinkával hálálja meg a legények figyelmét. Régebben az aranyosvizet hozó legényeknek a lányok négy-öt piros vagy kék gyöngyszemet fűztek a csuklójukra, ami talán a házasélet gyümölcsére, a gyermekáldásra emlékeztetett. Tudnivaló, hogy a lánygyermeknek piros, a fiúnak pedig kék a bölcsőszalagja.*

Petri eladólányai újév hajnalán mennek aranyosvízért. A legelső megy leghamarább férjhez. Aki már merített, a kutat polyvával szórja be, hogy a később jövő lány lássa, hogy már megelőzték.

Maroscsesztve (Cisteul de Mures) faluban a gazda merít Szilveszter éjszakáján, pontosan éjfélkor. Az aranyvíz egészségben tartja azt, aki ilyenkor iszik belőle.

Ormánság szintén Szilveszter estéjére került hagyománya szerint vízzel telt vödröt készítettek be a szobába. Újabb reggelén a ház földjére teknőt tettek. A vödörből szótalankezdetlen, tehát másra még nem használt vizet öntöttek némán bele. Tettek bele piros almát, ezüst pénzt. Ebben mosdott meg az egész háznép, hogy szép piros, serény legyen az új esztendőben.*

Ami a katolikusokat illeti, Déllő (Dileul) székely falucskában* az aranyvizet éjfélkor hozzák be a kútról. Mint mondják, azért ez a neve, mert ilyenkor fürösztötte meg Mária az ő Jézuskáját. Éjféli miséről hazajövet, a gazdasszony kicseréli a fehércsíkos piros abroszt, amelyen este a böjtös vacsorát ették. Tiszta fehéret terít föl helyette. Most már disznótoros ételek kerülnek az asztalra, majd a család az aranyvízből iszik.

Istensegíts egykori bukovinai székely faluban karácsony ünnepére virradva, a gazda a kútról behozta az aranyosvizet. Itteni hagyomány szerint Mária megfürösztvén az újszülött Jézuskát, éjfél után a kutakban aranyos lesz a víz. Annak jut, aki legelőször merít. Éhomra kell inni, megmosakodni belőle, mert így lesz egészséges, áldásos.

Hajdúdorog görögkatolikusai az éjfélkor merített aranyosvíznek gyógyító erőt tulajdonítanak.*

Apáfalván karácsony böjtjén a család tagjai a kútvödörből mosakodnak meg, éspedig kor szerint egymás után, hogy – mint mondogatják – egészségük olyan friss legyen, mint a kútban a víz.

Dány faluban, amikor az éjféli misére elsőt kondul a harangszó, akkor a család legidősebb férfitagja, vagy a menyecske frissen merített vizet visz be vödörben a szobába. Vetnek bele egy piros almát és egy ezüst pénzdarabot is. Ez a szerencsevíz. Így köszönti be: dicsértessék a Jézus Krisztus, szerencsés legyen a magok ünnepjük. Több jóval, kevesebb búval megérhessük Krisztus Urunk születése napját. Adjon az Isten bort, búzát, békességet, holtunk után örök üdvösséget!

A beköszöntés után a vízből isznak, reggel pedig megmosakodnak. Ilyenkor az almával végighúzogatják az arcot, Az almát mindig az veszi először a kezébe, aki a szerencsevizet behozta. Utána, életkor szerint a család minden tagja.

Ezután a vízből visszalöttyentenek a kútba, a többit a jószággal itatják meg. Az almából minden családtag eszik. A pénzt pásztoroknak, esetleg koldusnak adják. Vannak, akik a templomi perselybe vetik. Egyes családok nem költik el, megőrzik. Ősszel a vetőbúza közé teszik, utána pedig ők is a perselybe dobják.*

A bujákiak is az éjféli misére hívogató első harangszóra mosdanak meg.

Mihálygerge palócai a vigília estéjére megmosakodnak és tisztába öltöznek.*

Szanyi szokás szerint karácsony böjtjén az apró gyermekeket megfürösztik a kis Jézus viziben. A felnőttek sem mulasztanák el a lábmosást, amelyet valamikor a család legfiatalabb asszonytagja végzett. Lábat mosnak, megmosakodnak Őrség reformátusai, Csököly katolikusai is.

Búcsúszentlászlón éjféli mise előtt a kútról mosdóvizet készítenek be, almát is tesznek bele. Karácsony reggelén ebben mosdik meg a család. A jószág vödrébe most almát is aprítanak. Erről itatják az ünnepen.

Zalaszentbalázsi hiedelem szerint újév napján megvirágzik a víz, Aki először megy a kúthoz, elhozza a virágját. A család megmosdik benne.

 

Az aranyvíz képzetköre a boszorkánypörökben is felbukkan.

Győr, 1608: Kis Györgyné karácsony napján az kútra küldötte azon szolgát és arra tanétotta, hogy amikor visszajössz és kérdem tőled, mit hozol azt mondjad: földnek, mennynek és mindennek zsírját és hasznát.

Hódmezővásárhely, 1744: még özvegy voltam, karácsony első íjszakáján hajnal előtt a vizet meghoztam a tórul. És ha magamnak nem volt, mástul is felkértem hét máriásokat, és akkor hozott vizet falban töltvin a hét máriásokra, abban megmosdottam és gyermekeimet is megmosdattam. És abban az esztendőben semmi kártol nem féltem. A hetedik máriást pedig elváltván, férfinak igyekeztem adni, vagy pásztornak füzetísiben, vagy adósságban.*

 

Az aranyvíz a szomszédos népeknél sem ismeretlen. Amikor a szlovák leány hazatér az éjféli miséről, vizet megy meríteni. Közben ezt mondja: először víz, utána tűz! Ha ebben a vízben a család megmosakodik, egész éven át egészséges marad.*

Miske elmagyarosodott szlovák népe körében* a szokás úgy él, hogy a nagylány, ha nincs: a gazdasszony akkor hoz be a kútról egy vödör vizet, amikor az éjféli misére elsőt harangoznak. Beledobnak egy szép piros almát, amelyet foggal halásznak ki a vízből. A család minden tagja ezzel húzogatja meg az arcát, hogy így majd pirosak, egészségesek legyenek. Most az almát visszadobják a vízbe, de ostyamaradékot is vetnek bele. Ezzel meg a jószágot itatják meg, vigyázva, hogy az alma azért épségben maradjon egészen újévig.

A délszlávoknál a karácsony éjszakáján, még napkelte előtt merített víznek jakovna voda, vagyis hatalmas, erőt adó víz a neve. Merítés előtt valami ajándékot: gabonaszemet, almát, kalácsot, sót dobnak bele, és a maguk nyelvén így üdvözlik: jóreggelt kedves vizecske, boldog karácsonyt! A vízből tesznek a česnica, vagyis az ünnepi kalács tésztájába, mosnak vele, meghintik a méhkaptárt is.*

Pomáz szerbjeinél prva voda, vagyis a karácsony első napján először merített és a česnica készítéséhez szükséges víz behozatala a gazda feladata. Közte és a gazdasszony között szerbül ez a párbeszéd hangzik el: Krisztus született! Valóban megszületett! Mit hozol? Egészséget és örömet! Te is élj és maradj egészséges! A česnica készítése közben az asszony kimegy a kertbe és tésztás kézzel rázza meg a gyümölcsfákat. A česnicába ezüst pénzt rejtenek. Aki megtalálja, az új esztendőben szerencsés lesz. A pénzdarabot egyébként a boroskancsóba teszik és erről isznak egészen újév napjáig.*

 

A néphagyományban a víz mellett a tűz is tanúságot tesz mind a megszületett Kisded, mind pedig az idő új fordulata mellett.

A téli napfordulathoz kapcsolódó ősi mágikus cselekmények között a tüzet mint a világosság és meleg hordozóját, a Nap szimbólumát is kellő szertartással megtisztelik, hogy az új esztendőben árassza el áldással a családot.

A szokás Közép-Európában már csak csökevényekben, de a Balkán szlávjai, főleg szerb, sokác, bunyevác szomszédaink között a badnjak égetésében máig elevenen él.*

A badnjak ,tuskó', de átvitt értelemben ,karácsonyeste’ is, más néven veseljak ,örvendeztető', blažena palica ,üdvösségszerző pálca'. Eredetileg tölgyfa, amelyet a gazda karácsony böjtjén napkelte előtt vág ki sajátos szertartások mellett. Így kesztyűt húz, gabonaszemet szór a fára, levegőbe lő. Horvátországban, Boszniában, a Szerémségben egy fatuskó szolgál badnjak gyanánt.

Hozóját a családban örömmel fogadják. A gazdasszony kalácsot nyújt neki. Ezt a fa fölött töri ketté, majd megcsókolja és megeszi. A badnjak estig kint marad az ajtóban. Amikor az első csillag föltűnik, a gazda kesztyűs kézzel a jobb vállán behozza. Arra is ügyel, hogy a jobb lábával lépjen a ház küszöbére. A házbeliek égő gyertyával fogadják. Kölcsönös üdvözlés után a gazdasszony szitából magvat és diót szór rá. Ezután a gazda a tűzhöz lép és a badnjakot ráteszi. Sok helyen el is áldja, ilyenképpen: amennyi a szikra, annyi nyáj, pénz, gödölye, tyúkocska, nagyszervű búza, fiúgyerek, szürke disznó, fekete kecske, erő, egészség! Máshol szenteltvízzel hintik meg, tömjénnel megfüstölik, majd felköszöntik és borral meglocsolják. Vágott felét mézzel megkenik, minden ételből egy kanállal tesznek rá, a bor sem hiányzik róla.

A badnjak-égetésnek és a visszamaradó hamunak gyógyító, termékenyítő, bajelhárító erőt tulajdonítanak. Rászórják az emberre, jószágra, házra, kertre, földre. A fa maradékából kis kereszteket faragnak és a házra, földre tűzik. Mások ekerészeket készítenek belőle.

A badnjakról való első följegyzések a XIII. századból valók. Valvasor a XVII. században írja, hogy Isztriában a parasztok karácsony estéjén nagy fatönköt visznek haza és tűzbe vetik. Vacsora közben megkínálják és evésre biztatják. Bár a papok tiltják, szokásukhoz erősen ragaszkodnak, mert hitük szerint csak így lesz az új esztendőben szerencséjük. A kultusz a szabadtűzhellyel van összefüggésben és a kemence terjedésével lassan háttérbe szorul. Jellemző, hogy a Szerémségben már állítanak karácsonyfát, de azért a badnjak égetéséről sem mondanak le. A szokás eredete homályos, de szinte csak a régi római birodalom területén találkozunk vele és így valószínű, hogy klasszikus ókori előzményei vannak.

A tűzhely karácsonykor a délszlávoknál máig nagy tiszteletben részesül. Ilyenkor férfinak kell meggyújtania, tűzkővel gerjesztik, és áldozatul sót, ételt, pénzt szórnak rá, hogy a betegségtől megszabaduljanak. Dalmáciában a szabadban nagy tüzet raknak, ürüt sütnek, isznak, énekelnek, és ugrándoznak fölötte.

Hercegszántón a badnjakot, tuskót a századforduló táján kemencében égették el. Ezt a módosult hagyományt is halálra ítélte azonban a takaréktűzhely. Bátyán a polažaj éjféli mise után régebben a nyitott tűzhelyen verte a parazsat, miközben jókívánságokat hangoztatott, ilyenformán: jókor jött a Jézus születése! Legyen mindenünk bőven, rossz ne érjen bennünket! Legyen szerencsénk a jószághoz, mindenünk teremjen! Szalánta sokácai szerint karácsonykor egész éjjel égnie kell a tűznek. Mindig vigyáz rá valaki, még akkor is, ha már aludni térnek. Vastag fákat, tuskókat (badnjak) raknak rá, hogy szép lassan, tartósan égjen.

Pomáz szerb családjaiban vacsora alatt egyik fiatal férfi őrzi a tüzet és időnként borral locsolja meg. Ezért ajándék jár neki.

A hagyomány a középkori magyarság körében sem volt ismeretlen. Erről azonban már csak református vidékeinken élő, elszigetelődött töredékek tanúskodnak. Nagyszalontán este a cselédség még a századfordulón is fatuskót hozott a szobába, amelyet a gazda e szavakkal tett tűzbe: áldott legyen a Krisztus születísnapja! A gazdasszony meg szalmát hozott be, és annak egy részét a tuskóra tette. A másikat eltette, hogy majd kotlója alá rakja, mert csak ezen tudott jól költeni. A tuskó maradványát a következő karácsonyon égették el egészen. A gazda a kutyának a karácsonyi fatuskó kormával bekent kenyeret adott, hogy meg ne ártson neki más kutya marása.*

Csenger, Zilah (Zalau), Dés (Dej) vidékén élő hiedelem szerint karácsony estétől egészen az ünnep reggeléig nem szabad a tűznek kialudnia.* Kibéd székely faluban a hagyomány már Szilveszterre tolódott át, mint református népünknél annyi más karácsonyi hiedelem. Eszerint a tűzre egész éjszaka ügyelni kell, hogy ki ne aludjék, különben az új esztendőben a családfő meghal.*

A hagyomány katolikusainknál már csak nyomokban villan föl. Dávod magyarrá asszimilálódott bácskai faluban karácsony este jól meg kell rakni a tüzet, hogy reggelig égjen, mert a kis Jézus melegszik mellette.*

Nyilván a badnjak csökevénye a göcseji kotyoló, vagyis Lucát köszöntő fiúgyerekek kopott fadarabja, tuskója, amelyre szertartás közben ráülnek. A fának mágikus erőt tulajdonítanak. A Csertamelléken karácsony böjtjén ebéd előtt a család minden tagja részére egy-egy darab vágott fát támasztanak a tűzhely töltése mellé. Megjelölik, hogy melyik kié. Akiét étkezés után eldőlve találják, az a következő évben meghal. Ha egyik sem dől el, a családban mindenki életben marad.* Búcsúszentlászló régi hagyománya szerint Luca estéjén annyi tűzrevaló fát készítettek elő, hogy karácsonyestéig elegendő legyen: a tűznek folyamatosan kellett égnie e tizenkét nap alatt.

A tűz, illetőleg gyertya lángja és fénye is szimbolikus, sőt mágikus értelmet kap, különösen katolikus délszlávjainknál. Egész éjszaka világítania kell, ha mindenki elment is az éjféli misére. Bátyán régebben annyi gyertya égett a karácsonyi asztalon, ahány tagja van a családnak. Mások hármat gyújtanak. Ha füstje fölfelé száll: kedvesek vagyunk a Kisded előtt. Ha lefelé: bűnösök, akiknek életükön változtatniok kell. A közeli Drágszél magyar népe az asztalon égő gyertyát vacsora után a gabonás szakajtóba állítja. Bátmonostoron a gyertyát már a széna bevitelekor meggyújtják.*

Németprónán (Slovenské Pravno) a karácsonyi gyertyát, amely a vacsorán világított, elteszik, és nyilallás ellen fájós tagra kötik vagy csöppentik.*

Regöly jellemző, az ünnep fénymisztikáját idéző hagyománya szerint a század elején minden ember égő gyertyával a kezében ment az éjféli misére. A vasi Kőszegpaty, Kőszegszerdahely, Gencsapáti, Perenye, Csipkerek, Olaszfa, Salköveskút jórésze régebben filia lévén, éjféli misére a másik faluba, a plébániatemplomba jártak. Útközben a pásztorok ostort durrogattak, lövöldöztek, a legények pedig egész éven át gondosan félretett, elhasznált nyírfaseprűkből fáklyát készítettek, és rúdra, ágra tűzték.* A szokás eredeti boszorkányűző, rontás ellen védekező szándéka kétségtelen. Ezt az is bizonyítja, hogy visszafelé már nem volt kivilágítás.

Nyitranagykéren (Milanovce) a ház ablakába egész éjszakára égő gyertyát raknak.

A gyertyakultusz somogyvámosi profán elhajlása szerint az eladólánynak olyan gyertya fénye mellett kell az éjféli misére öltözködnie, amely menyasszonytáncnál már lakodalomban is világított.

A hagyomány liturgikus forrása: karácsony éjszakáján Betlehemben nagy fényesség támadt, új napfény született, az Úr dicsősége beragyogta a pásztorokat (Lk 2, 9), és az egész világot. Amint Gyergyóban éneklik:

Óh Atyának öröme,
Óh anyának szerelme,
Óh anyád Atyja aludj;
Óh anyád Fia aludj,
Óh napfény, óh élet, óh édes Jézus,
Óh édes Jézus.*

Ebből érthető, hogy az éjféli miséről hazajövő tápai gazda, kezében az asztalon még mindig égő gyertyával, a világ most született világosságának jelképével kimegy az istállóba, hogy megnézze, megsimogassa a jószágot, és messzire űzze a leselkedő, károkozó gonoszt. A tápai lányok pedig szintén ezzel az égő gyertyával állanak ki a kapuba, hogy az evangéliumi okos szüzek példájára várják a vőlegényt. A szőregi gazda régebben karácsony éjszakáján tüzet gyújtott és átvezette rajta a lovát, hogy majd ne legyen ijedős. Amikor Valkonya hivő népe Bánokszentgyörgyről az éjféli miséről hazaérkezik, száraz gallyakat vagy szalmát gyújtva világít.*

 

Az ünnep legjellegzetesebb készületei közé tartozik a lakószoba, karácsonyi asztal szalmával való telehintése, illetőleg ennek jelképes, de szívósan élő maradványaként az asztal alá helyezett kosárban szalma, vetőmagvak, továbbá kultikus szándékkal rájuk helyezett házieszközök behordása. A hagyomány olykor már csak csökevényekben Európa-szerte ismeretes, illetőleg élt. Eredeti vegetációs célzata, az Adonis kertjének archaikus képzetkörével való összefüggése, mediterrán jellege kétségtelen.* Természetes tehát, hogy különböző fokozatokban inkább hazánk déli részein, a franciskánus műveltségű magyarok, sokacok, horvátok, bunyevácok, bánáti bolgárok, továbbá pravoszláv szerbek körében él.

A földre hintett szalma biblikus népi értelmezés szerint már a betlehemi istállót jelképezi. Általában úgy magyarázzák, hogy legyen a szálláskereső Máriának, Józsefnek és a szamárnak helye, ha útjukban betérnének a családhoz. A szalmának és a ráhelyezett holmiknak szentelményi erőt tulajdonítanak.

 

Martonfalvy György az ünnepek megüléséről már idézett beszédében még elmondja, hogy rosszul ünnepelnek az emberek, mert karácsony napján szalmával házaikat bétöltik, s azon, nem ágyokban feküsznek, mint a rácok és más némely keresztyén nevet viselők. Asztalaikat kaláccsal, mézzel, borral éjszakán az angyalok számára megrakják. Egész éjszaka tüzeiket bé nem takarják, barmaikat szénával tartják. Két karácsony közben nem fonnak, sütnek, kérőt nem adnak.

 

A szalma és a többi gazdasági holmi elkészítése a családfő feladata, sőt kötelessége. A kiszombori gazda hajadonfővel hozta a szobába. Amikor belépett, háromszor e szavakkal hajtott térdet: möggyűtt a Kis Jézus. Utána a családdal együtt elmondta a Miatyánkot és Üdvözlégyet. Csak ezután tette a kosárra, magvakat is rakván rá. A tiszaszigetiek (ószentivániak) mindent födetlen fővel hordanak be a lakószobába.

szegedi tájon egyébként az asztal alá szakajtóban búzát, szalmát, takarmányt tesznek, sokszor még só is kerül melléje. A szakajtó mellett sok helyen ott van a lószerszám is. Tetejére kerül a gazda kalapja, sapkája, jegykendő, istráng, sulyok, nagykés, olykor balta, mosogatóruha. Mindez – családonként hol az egyiknek, hol pedig a másiknak nagyobb foganatosságában bízván – később a fájós testrész, beteg jószág beborítására, meghúzogatására szolgált. Lúzsok ormánsági faluban a lovak békóit láncolták az asztal lábához, hogy ne lehessen ellopni őket.* Miskén hosszú rudallókötéllel kötözik meg. A hagyomány nyilván még másfelé is él. Eredeti célzata: a karácsonyi asztalhoz kapcsolódó szertartások és szándékok foganatosságát a gonosz ne rontsa meg. Kiskőrösön a katolikusok jégeső ellen azt a baltát dobják ki az udvarra, amely karácsonykor az asztal alatt volt.*

Az a szegedi népi hiedelem, hogy ezen az éjszakán az angyalok pihennek meg a szalmán, sőt magának a Kis Jézusnak is ez a fekvőhelye. Innen alsótanyai neve: Jézuska ágya, Ószentivánban Jézus ágya, Szatymazon Jézus jászla, Tápén karácsonyi jászol, Kiszomborban Jézuskafészök. Más magyarázat szerint a Jézuska szamara telepedik rá, és eszik a takarmányból. Ahol ezt a készületet elhagyják, oda a Kis Jézus nem tér be.

Már említettük, régebben az egész lakószobát telehintették szalmával, hogy annál hasonlatosabb legyen a betlehemi istállóhoz. Él a híre, hogy ilyenkor rajta is háltak. Az ajtót Szeged-Alsóvároson, Törökkanizsán kissé nyitva hagyják, hogy a Kis Jézus be tudjon jönni, ne találjon zárt ajtóra és zárt szívekre. Ez eredetileg még a karácsonyi halottkultusz maradványa. Az ünnepek után a szegedi tájon a szalmát csóvákban gyümölcsfákra kötőzték, Dombiratoson az istállóban a tehén jászla fölé akasztották jószágvész ellen.

Az ősi Báta faluban vetőmagvakat, szerszámot, zablát, kenyérsütéshez használatos kovászfát, keverőlapockát raktak az asztal alá. Nyitragerencsér (Hrnčiarovce) magyar faluban karácsony estéjén a gazda egy csomó, a tetőfedéshez előkészített és kice – Nyitranagykéren – bárányka – néven emlegetett rozsszalmával köszönt be a szobába összegyúlt családhoz

FOLYTATÁS ITT : http://mek.oszk.hu/04600/04645/html/khp0005.html


Következő 6 esemény ...
szerda 25 december 2019 Karácsony napja -a kis Jézus születésnapja
szerda 25 december 2019 Szent Anasztázia
csütörtök 26 december 2019 Szent István első vértanú
csütörtök 26 december 2019 Karácsony másnapja -Protomártír Szent István napja
péntek 27 december 2019 Szent János apostol és evangélista
csütörtök 02 január 2020 Jézus nevenapja
Az oldalon található audió, vizuális tartalmak illetve cikkek, és egyéb szövegek a Szent Korona Országáért Alapítvány tulajdonát képezik.© 2006 - 2019
Szent Korona Országáért Alapítvány