Bereck csak a középkorban volt számontartott nap, már a Szelepchényi-kódex megünnepli.

Bereck, deákul Brictius Márton püspök diakónusa, majd utóda. Nyilván az ő kedvéért tisztelték középkori őseink.

A Cornides-kódexben^* olvasható legendája elmondja, hogy mosónéja fiat fogant, az apasággal Berecket vádolták. A püspök felszólítására a harminc napos kisded ezt hangosan tagadja. A nép ördögi praktikát emleget és Berecket továbbra is hamis pásztornak rágalmazza. A püspök az ő nevének megtisztulásáért eleven szeneket – parazsakat – vőn ő köntösében és elvivé mindeneknek láttására mind Szent Márton pispeknek koporsójáig. És ott elvetvén az eleven szeneket, az ő köntöse égés nélkül jelenék.

Ábrázolásáról nem tudunk, a magyar gótikában azonban több oltármesterség virágzik az ő tiszteletére, így a győri (1372),^* váradi (1374)^* székesegyházban. Talán a győrinek volt birtoka a Szentbereckalapja (1517), a mai Bőnyrétalap.^* Monyorókerék (Eberau) középkori templomának ő volt a patrónusa.^* Szentbereckhajdani falu a zalai Tapolca mellett (1356).^*

Egykori népszerűségére vallanak mindenesetre a nevéből vált magyar családnevek: Bereczk, Böröczk, Berecz, Böröcz, Biczó, szegedi Biczók név.