Beküldte: szentkoronaorszaga.hu Kategória: Szentek és boldogok
Mikor hétfő 15 január 2018 ettől 0000 eddig 2355
Jacobus de Voragine
LEGENDA AUREA
Válogatta, az utószót, a jegyzeteket és a mutatókat készítette Madas Edit Fordította Bárczi Ildikó [et al.]
Január 10. vagy 15. - Remete Szent Pál
Pál, az első remete, Jeromosnak, életrajzírójának tanúsága szerint, Decius tomboló keresztényüldözésekor vonult a pusztába, és ott egy barlangban hatvan esztendőn keresztül maradt teljes ismeretlenségben. Ez a Decius az a Gallienus lehetett, akinek kettős neve volt, s aki 266-ban kezdett uralkodni. Szent Pál tehát a pusztába menekült, látva, hogy a császár mennyiféle kínzással sújtja a keresztényeket.
Elfogtak ekkoriban két keresztény ifjút is, egyiküket tetőtől talpig bekenték mézzel és kitették a tűző napra, hogy csípéseikkel a legyek és fullánkjaikkal a lódarazsak halálra gyötörjék. A másikat egy kies helyen, puha ágyra fektették; lágy szellő lengedezett, patakzúgás hallatszott, madárcsicsergés és virágillat vette körül. Színes virágokkal átszőtt zsinegekkel azonban úgy megkötözték, hogy sem kezével, sem lábával nem tudott magán segíteni. Egy gyönyörű, fiatal és szemérmetlen leányt adtak melléje, aki szemérmetlenül kikezdett az Isten iránti szerelemtől eltelt ifjúval. Az ifjú pedig, midőn érezte, hogy akarata ellenére felgerjed a teste, nem lévén fegyvere, amivel magát megvédje, leharapta a nyelvét és a szemérmetlen fehérnép arcába köpte; így fájdalma elűzte a kísértést, és kiérdemelte a dicséretes győzelmet.
Ezeknek az ifjaknak és másoknak a büntetésétől megrettenve vonult Szent Pál a pusztába.
Ebben az időben történt, hogy Antal úgy vélte, a szerzetesek között ő az első remete. Álmában azonban megtudta, hogy él a pusztában egy nála sokkal kiválóbb remete is. Elindult, hogy megkeresse. Az erdőben találkozott egy hippokentaurral, ember és ló keverékével, aki egy jobb kéz felé tartó utat mutatott neki. Ezután egy másik, datolyát vivő állattal is találkozott, felül emberhez, alul pedig kecskéhez volt hasonlatos. Antal az Istenre esküdve kérte az állatot, hogy mondja meg, kiféle, miféle. A lény azt felelte, hogy ő egy szatír, a pogányok tévhite szerint az erdők királya. Végül Antal egy farkassal találkozott, aki elvezette Szent Pál cellájához.
Pál, aki már előre tudta Antal érkeztét, bereteszelte az ajtót. Antal kérlelte, hogy nyissa ki; bizonygatta, hogy inkább kész ott helyben meghalni, mintsem hogy távozzék. Ezzel meggyőzte Pált, kitárta az ajtót, és rögtön megölelték egymást. Antal elcsodálkozott, hogy amikor eljött az étkezés ideje, egy holló két rész kenyeret hozott nekik. Pál azt válaszolta, hogy Isten mindennap így látja el őt, és most vendége miatt kétszerezte meg az adagot. Jámbor vita támadt köztük, vajon ki méltóbb megtörni a kenyeret. Pál a vendégnek, Antal az idősebbnek ajánlotta föl a kenyérszegést. Végül mindketten megfogták és két egyenlő részre osztották.
Antal hazatérőben már közel járt saját cellájához, amikor észrevette, hogy Pál lelkét angyalok viszik. Gyorsan visszatért: imádkozó testtartásban, térdre borulva lelte Pált, úgyhogy azt hitte, él. Mikor rájött, hogy már meghalt, így szólt: „Ó, te áldott lélek, halálodban is megmutatod, amit egész életedben tettél.” Nem volt nála semmi, hogy megáshassa Pál sírját, de íme, ott termett két oroszlán, ástak egy gödröt, és miután Antal eltemette Pált, visszatértek az erdőbe. Antal pedig magához vette Pálnak pálmalevelekből font tunikáját, és ünnepi alkalmakkor azt öltötte magára. Pál 287 körül halt meg.
fordította: Sarbak Gábor
____________________________________________
Bálint Sándor
ÜNNEPI KALENDÁRIUM I.
Január 15. - Remete Szent Pál
Pál remete , másként Remete Szent Pál sivatagi remete (†340), akit a magyar pálosrend szellemi őseként, példaképe gyanánt tisztel. Őt választotta névadójának is. Nagy Lajos az ország védőszentjei közé sorozta.
Pál – írja* a Peer-kódex – gazdag egyiptomi szülők gyermekének született, hamar árvaságra jutott. Húgát férjhez adván, a rér, azaz sógor vagyonára és életére tört. Ezért a kietlen pusztába menekült: kételenséggel megyen vala oda, de immár önnön jó akaratja szerént meg akara maradni... lele egy kősziklát és tövében egy likat. Nyílását egy pálmafa ágainak levelében födözte be. Valának kedég ennek fölötte azon kősziklán némely lakóhelyek és hajlokok, kibe leletnek vala üllők és verők, faragások és egyébnemű készségek. Kibe tetszik vala pénznek jegyzése, és ez helyett szerecseneknek írási régi időben pénzverő helynek mondják. Látván azért Szent Pál, ez helyet megszereté, hogy az Istentől neki ajánlott, avagy adatott volna.
Szent Jeromos tanúsága szerint ez kőlikban embereknek esmeretlen, hatvan esztendeig lakozott, magát isteni imádságban és böjtökben és egyéb nemő isteni édességben foglalva... Őneki eledelt és ruházatot az pálmafa ad vala. Az pálmafa gyümölcsével él vala, és az leveléből ruhát kötött vala magának...
Mikoron bódogságus Szent Pál száztizenhárom esztendőben angyeli életet viselne földön, és az bódogságus Szent Antal tíz híján száz esztendőt lakozott volna az pusztában... És mikoron éjjel nyugodnék, álmában neki megjelenék, hogy azon kietlennek belső részében őnálánál sokkal jobb barát lakoznák, avagy volna, kit es kellene hamar elmenvén meglátni...
Hajnalban el is indul, közben egy lóval elegyölt ember (ypocenthaurus) akad az útjába. Majd egy emberfejű, törzsű, kecske végű szatírral találkozik, aki krisztus irgalmáért könyörög.
Antal bolyong tovább, imádságban már a második éjszakát virrasztja át. Reggel egy szomjas farkast látott a hegy tövéhez közelíteni, majd onnan elmenni. Odament ő is: megtalálta a kőlyukat, de a sötétség miatt nem látott semmit. Zajt hallott, majd beszólt és bebocsátásért könyörgött.
Pál ajtót nyitott neki, és most mindketten az Úristent nagy hálaadással dícsérék.Majd Pál vendégét leültette, és elbeszélgettek egymással. Íme azonban egy holló szálla fejek fölött az pálmafának ágára, és onnan lassan alárepülvén, ez csudálóknak előttök egy kenyeret tőn le és ő maga esmég elméne. Azonnal mondá Szent Pál Szent Antalnak: íme szerető atyámfia, Antal, az Úristen nekönk ebédet küldött. Ő bizony kegyes, bizony irgalmas. Hatvan esztendeje vagyon, mitőlfogván menden napon fél kenyeret küldött. De íme az te jövésedre ő szolgájának eledelét Krisztus megkettőzteté. És hogy ebédnek ideje eljött volna, először Úristent dicsérvén és neki hálát adván, az ebédhez ülének az kút fölött. És íme egy kegyes pör avagy vetekedés támada ő közöttök, hogy ki volna méltóbb az kenyeret megszegni. Szent Pál, mint jó gazdának szokása szerént, tiszteli vala ő vendégét, Szent Antal kedég gazdájának szentségét és vénségét becsöli vala. Azonban mendketten hozzájanyúlának és ime Úristennek szerzéséből az egész kenyér ő kezekben két egyenes részre válék. És ekképpen ebédelvén, az étel után azon kútfőből kezekkel avagy szájokkal édesen ivának, és Úristennek áldozatokkal és isteni dicséretekkel hálát adának, és az éjet vigadozással isteni imádságban mulaták.
Pál érezte, hogy halála közeledik, ezért kérte Antalt, hogy ő temesse el, hozza el majd neki Atanáz püspök palástját, és abba takarva adja át az anyaföldnek.
Antal a palásttal vissza is tért. Már csak pár óra járásra volt Pál barlangjához; amikor látta, hogy Pál lelkét nagy fényességben angyalok vitték az égbe. A látomás után oly hamar odajutott a barlanghoz, mintha madárszárnyon repült volna.
Pált térdenállva lelte, mintha most is imádkozott volna, pedig már meghalt. A holttestet a palástba takargatta, két oroszlán segített neki az elföldelésben. Majd Pál pálmafa leveléből kötött köntösét ereklyeként magával vitte. Később Antal tanítványai kegyelettel zarándokoltak Pál sírjához.
Miként kedég az Úristen az ő szent testét nem akará, hogy az föld megemíssze, de ki akará jelenteni, hogy emberektől tiszteltessék, hogy valakinek ez szentnek ő életi kétséges ne legyen, ne mutassonk más országra. Ezen országban vagyon ő szent teste Budának felől egy küs mélyföldön: Szent Lőrinc kalastoromába egy ékesen alkotott kápolnába, kinek testét foglalták aranyban és ezüstben, kit tisztelnek és gyakorta látogatnak püspökök és jobbágyok, papok, diákok és közönséges népek.
Hazánkba pedig úgy került, hogy Nagy Lajos, a pálosok pártfogója a Velencével kötött békeszerződésbe (1381) belefoglalta, hogy a köztársaság neki ajándékozza a rendalapítónak, illetőleg a rend védőszentjének ott őrzött ereklyéit.
Velencéből – írja* az Érdy-kódex – pécsi Bálint pispek és zágrábi Pál pispek egy éjjel nagy csendességgel, hogy a köznép reájok ne rohanna érötte, miért nagy böcsölettel tartják vala, hozák Szent Pálnak testét két aprószentöknek testivel Magyarországban, Budának fényes királyi városában. Oly nagy tisztősséggel és készölettel, oly nagy processióval és ajojtatossággal, kihöz hasonlatos soha Magyarországban nem volt. És helyhezteték Buda várában Szent János kápolnájában, éjjel-nappal vigyázván őmellette két remete fráterek. Kinek kihozásán mondhatatlan ereme vala az felséges jámbor királynak, nagy eremek vala mind teljes országbeli szegénynek, bódognak, nagyabban kedég az ő remete szerelmes fiainak. És koronkéd nagy folyamás (összesereglés) vala Krisztus Jézus szent konfesszorának látogatására.
Kevés idő azért elmúlván, az felséges király az magyari jó uraknak tanácsokból... kéré, hogy – Demeter isztragomi érsek dicsőséges Remete Szent Pálnak szent testét emelné föl Budáról, Szent János kápolnájából, és vinné Bódogságus Szent Lőrinc mártírnak egyházában Buda felett, hogy ott az ő fiai mint atyjokat, bizony tagok ő fejöket és szerelmes mestereket és tanojtványi nyilván tisztölnék, dicsérnék és éjjel-nappal szenetlen szolgálnának őneki erekkül erekké.
Az felül megmondott érsek azért és legát (pápai követ) nagy sok pispeköket és egyházi népeket egybegyűjtvén és sok szegények, bódogok hozzájok gyűlvén, vevé fel a szent testet és vivé Szent Lőrinc mártírnak egyházába Buda fölött Mindszent havának tizennegyed napján az Szent Benedek konfesszornak másodnapján és legáti hatalmával meg es konfirmálá, hogy azon napon az ő vitelének innepét illenék, kit megtartnak mindez mai napiglan az szent szerzetben való jámbor ősfiak...
Az ereklyék átvitelének alkalmára, meg az ünnepre írt két officium a hazai liturgikus költészet egyik legkiemelkedőbb alkotása.* Terjedelme miatt itt sajnos, nem idézhetjük. Elégedjünk meg miséjének szekvenciájával:
Vitis palmes extas vere:
Vitae palmam qui sincere
Cunctis praetulisti.
Heremizans filiorum
Clarum sidus iter morum
Pater extitisti.
O Paule aulae coeli situs,
Desertae per te vitae ritus
Inchoatur primitus.
Qui iunctus unctus fruebaris,
Osanna manna gratularis
Imbui divinitus...
A szent teste egyelőre nem volt teljes. Fejereklyéjét a prágai székesegyház őrizte, amely II. Lajos szorgoskodására mégis Szentlőrincre került. A tisztes rendi hagyomány szerint a csehek elrejtették és ezt írták rá: Szent Anasztázia feje. Egy jámbor cseh pap azonban az ámítást nem tudta elviselni. Megmondta a királynak, hogy az Pál feje. Honfitársai ezért fel akarták koncolni. Ünnepélyesen, erős őrizet alatt hozták Budára (1523).
Az átadás Orbán napján történt. Simon zágrábi püspök a királyi pár és az udvar jelenlétében adta át a szentlőrinci kolostorból odavonult pálosoknak. Ezek térdenállva a Te Deum éneklése közben vették át, majd egyesítették a többi taggal.
Följegyezték, hogy Bebek Imre későbbi fehérvári prépostnak iszonyúan fájt a foga, semmiféle orvosság nem segített rajta. Egyszerűen öltözve, födetlen fővel, fáklyával a kezében gyalog vett részt az ünnepélyes menetben. Fogfájása azonnal megszűnt.
A Remete Szent Pál sírja, illetőleg ereklyéi körül történt csodákat Hadnagy Bálint pálos foglalta írásba (1507). Deákul írt könyve Krakkóban második kiadásban is megjelent, ami bizonyítja, hogy a lengyeleket is érdekelte.* Erről az országos kultuszról a hazai búcsújárásról tervezett munkánkban szólunk bővebben. Itt csak néhányat említünk.
1480-ban nagy szárazság pusztított és végínséggel fenyegette hazánkat. Ekkor a pálosok szentéletű generálisa, Gergely háromszáz pálossal körmenetben vonult Szentlőrincről a királyi vár kápolnájába. Ereklyéiket magukkal vitték. Az úton odafelé imádkoztak és énekeltek, a kápolnában pedig misét szolgáltak. Utána Mátyás király vendégelte meg őket, majd visszatértek kolostorukba. Alig értek haza, hatalmas eső támadt. Ezért a nép esőhozó (imbriferi) névvel illette őket: Adventu fratrum, sitiens terra imbre rigatus. Quos populi laudant imbriferosque vocant.*
Pál föltűnik Nagydisznód (Heltau, Cisnadie) egyik táblaképén (1525). Szepesszombat (Spišska Sobota) és Zólyomszászfalu (Sasová 1440) Szent Antal-oltárának képciklusán Pált is megtaláljuk.*
Gótikus faszobra látható a lőcsei Jakab-templomban és Zólyomszászfalu már említett oltárán is.*
A kortársak műremekként magasztalják a szent budaszentlőrinci síremlékét, Dénes pálos kőfaragó munkáját (1484), amelyet Pál életét ábrázoló domborművek díszítettek.*
A tőketerebesi (Trebišov) egykori rendi templom hajójának Kracker Lukácstól festett mennyezetfreskói Pál életét mutatják be (1777).*
A szent barokk oltárával, szobrával természetesen minden volt pálos templomban találkozunk (Egyetemi Templom, Budapest, Varannó (Vranov), Márianosztra, Pápa). Tüskevári sekrestyeszekrénye Somlóvásárhelyre került. Fa domborművei Pál legendáját ábrázolják. Az ikonográfiai kutatásnak még sok a tennivalója.
Egyetlen barokk patrociniuma ismeretes: Geresd (1794).
A pálos jámborság sajátos barokk hajtása volt első Remete Szent Pálnak lelki elmélkedésekre gerjedeztető barlangja, Orosz Ferenc rendtárs munkája (1755), a jezsuita exercitia spiritualia sarjadéka.*
hétfő 15 január 2018 at 0000 - Remete Szent Pál