Tamás mélységet, kettőst vagy szétvágottat jelent. Mélységet, azaz mélyen megalázkodót, hiszen vezeklőinget viselt és a szegények lábát szokta mosni; kettőst példamutatása miatt, mert két módon tűnt ki: szóban és tettben; szétvágottat vértanúsága miatt. 

Amikor Canterbury Tamás az angol király udvarában időzött, és úgy látta, hogy ott a vallással össze nem férő dolgok történnek, elhagyta az udvart és a canterburyi érsekre bízta magát, aki archidiákonussá szentelte. Mégis, a püspök személyes kérésére átvette a királyi kancelláriát, hogy bölcsességével megakadályozza az Egyház ellen fenekedők támadásait. A király annyira megkedvelte, hogy az érsek halála után őt szánta az érseki méltóságra. Noha sokáig vonakodott, végül engedelmességből mégis vállára vette a terhet. Hirtelen más, tökéletes emberré változott, és testét vezeklőruhával és böjttel gyötörte. Nemcsak vezeklőinget hordott, hanem egészen térdig érő szőrnadrágot is viselt, és szentségét oly finoman titkolta, hogy a tekintély szigorát mindig megőrizve felsőruházatának választékosságával és használati tárgyainak pompájával eleget tett a közízlésnek. Mindennap térden állva megmosta tizenhárom szegény ember lábát, és jóllakatva, fejenként négy ezüsttel bocsátotta el őket.

A király pedig saját akaratára és az Egyház megrövidítésére próbálta rávenni őt, azt kívánva, hogy a szokásjogokat, amelyekkel elődei az Egyház szabadságát korlátozták, hasonló módon ő is erősítse meg. Amikor ezt megtagadta, kihívta maga ellen a király és a főemberek haragját. Egy alkalommal a király úgy megszorongatta öt és más püspököket, hogy halálos ítélettel is fenyegetőzött, ő pedig magas rangú férfiaktól csalárdul rászedve, szóban beleegyezett a király akaratába. Látva azonban, hogy emiatt veszély fenyegeti a lelkeket, nemsokára kemény vezekléssel kezdte magát gyötörni és felhagyott az oltárszolgálattal, amíg csak ki nem érdemelte, hogy a pápa visszahelyezze tisztébe. Kéri végül a király, hogy amit szóban kijelentett, írásban is erősítse meg. Bátran szembeszegült vele, és a keresztet magasra emelve távozott az udvarból, miközben a gazok ezt kiabálták utána: „Fogjátok meg a tolvajt! Akasszátok föl az árulót!” És íme, két magas rangú, hűséges főnemes sírva jön hozzá, és esküvel erősíti, hogy sok főúr összeesküdött a halálára.

Az Isten embere tehát inkább az Egyházat, mint magát féltve francia földre menekült. Sensban Sándor pápa fogadta, és a pontignyi kolostorba ajánlotta be. Amikor a király Rómába menesztett, hogy pápai követeket hívasson, akik lezárják ezt az ügyet, teljes elutasításra talált, ezért még inkább megharagudott az érsekre. Az érseket és övéit mindenüktől megfosztotta, és egész nemzetségét száműzetéssel sújtotta, állapotukra, nemükre, rangjukra vagy korukra való tekintet nélkül. Az érsek viszont mindennap imádkozott a királyért és Angliáén. Azt a kinyilatkoztatást kapta, hogy vissza fog térni saját egyházához, és a vértanúság pálmájával Krisztushoz költözik. Száműzetésének hetedik évében haza is térhetett, és mindenki tisztelettel fogadta.

Vértanúsága előtt néhány nappal egy ifjú, aki már kilehelte lelkét, de nemsokára csodálatos módon újra életre kelt, azt mesélte, hogy egészen a legfőbb szentek rendjéig vezették, és az apostolok között egy üres széket látott. Amikor megkérdezte, hogy kié az a szék, egy angyal azt felelte, hogy valamely nagy angol főpapnak őrzik.

Egy papot, aki a Szent Szűz tiszteletére naponta misézett, bevádoltak az érseknél. Ő megidézte, s járatlansága és tudatlansága miatt hivatalából fölfüggesztette. Amikor pedig Szent Tamásnak meg kellett varrnia vezeklőingét és az ágya alá rejtette, amíg időt nem talál rá, Szűz Mária megjelent a pap előtt, és így szólt hozzá: „Menj az érsekhez, és mondd neki, hogy az, akinek szerelméért miséztél, az ő vezeklőingét, mely itt és itt van, összevarrta, és a vörös sörtét, amellyel varrt, otthagyta. Ő küld téged hozzá, hogy a tilalom alól oldjon föl.” Tamás, ahogy ezt meghallotta, és mindent úgy talált, elámult, és a tilalmat föloldva megparancsolta a papnak, hogy mindezt tartsa titokban.

Megvédte, mint azelőtt, az egyházi jogokat, s nem engedett a királynak sem erőszakra, sem könyörgésre. Mivel egyáltalán nem lehetett megtörni, íme, jönnek a király fegyveres katonái, s kiáltozva kérdezik, hol az érsek. Ő pedig elébük sietett, és így szólt: „Itt vagyok. Mit akartok?” Mire azok: „Azért jöttünk, hogy megöljünk. Ütött az utolsó órád!” Mire ő ezt felelte: „Kész vagyok Istenért, az igazságért és az Egyház szabadságáért meghalni. Ha tehát engem kerestek, a Mindenható Isten nevében és átok terhe alatt megtiltom, hogy emezek közül bárkihez egy ujjal is nyúljatok, és Istenre, Szűz Máriára, az összes szentre és Szent Dénesre bízom az egyház ügyét és magamat.” Amint befejezi, a gazok karddal esnek tisztelendő fejének, annak szent koronáját kettévágják, hogy agyveleje az egyház kövezetére loccsan, és a vértanú az Úrhoz tér az Úr 1174. esztendejében.

Amikor a klerikusok a rekviembe kezdtek és a halotti misét mondták érte, egyszer csak – úgy mondják – angyali karok szakítják félbe az éneket, s kezdik a vértanú miséjét: Laetabitur iustus in Domino (Örvendezik az igaz az Úrban, Zsolt 63,11), mire belépnek a klerikusok is és kísérik őket. Így fordítja jóra a dolgokat a Fenséges jobbja, hogy a gyászének magasztalássá lesz, s hogy akiért halotti könyörgésekbe kezdtek, nemsokára a mártírok himnuszával ünneplik. Valóban szent és az Úr dicsőséges mártírja az, akit az angyalok ekkora tisztelettel fogadtak, és a szent vértanúk kórusába vezettek. Az Egyházért és az egyházban, szent helyen és szent időben, papok és istenfélők karjában halt meg, ez mutatja az ő szentségét és az üldözők kegyetlenségét.

Ezen felül sok más csodát is tett szentje által az Úr, hiszen az érdemei miatt vakok látásukat, süketek hallásukat, sánták járásukat, halottak életüket nyerték vissza. Továbbá a víz, amelyben a vérével befröcskölt ruhákat kimosták, sokakat meggyógyított. Egy angol hölgy bujaságból más színű szemeket kívánt magának és szebb akart lenni, s efelől fogadalmat téve mezítláb felkereste Szent Tamás sírját. Miután a földre borulva imádkozott, fölkelt, és teljesen vaknak találta magát, mire tüstént bűnbánóan kérlelni kezdte Szent Tamást, hogy most már ne más színűt, hanem legalább saját szemét adja vissza, amit végül nagy keservesen sikerült kiérdemelnie.

Egy csaló pedig Szent Tamás szenteltvize helyett egy kis edényben egyszerű vízzel kínálta lakomázó urát, aki így szólt hozzá: „Ha sohasem loptál tőlem semmit, Szent Tamás engedelmével idenyújthatod a vizet, ha azonban bűnös vagy, a víz nyomban tűnjék el.” Az beleegyezett, hiszen tudta, hogy az edényt az imént töltötte meg. Csodálatos dolog! Az edényt mindjárt kinyitották és üresen találták, így kapva csaláson a szolgát, akinek bűnössége nyilvánvalóan bebizonyosodott.

Egy bölcs és beszélni tudó madár, amikor karvaly vette üldözőbe, elkezdte kiabálni, ahogy tanulta: „Szent Tamás, segíts!” Mire a karvaly rögtön holtan hullott le, és a madár megmenekült.

Egy ember, akit Szent Tamás nagyon szeretett, súlyosan megbetegedett, elment Tamás sírjához és gyógyulásért könyörgött. Kívánsága teljesült, de amikor egészségesen hazatért, arra gondolt, hogy teste gyógyulásának talán a lelke látta kárát. Ismét felkereste a sírt, és kéne, hogy ha lelke kárt szenvedett volna, nyomban térjen vissza a betegség. Rögtön vissza is tért, mint azelőtt.

Gyilkosait pedig szörnyű isteni bosszú sújtotta: egyesek fogaikkal darabokra szaggatták saját ujjaikat, másokból genny folyt; ezek megbénultak, azok megőrültek: nyomorúságosan pusztult el mind.

fordította: Vassányi Miklós
___________________________________

Bálint Sándor
ÜNNEPI KALENDÁRIUM

Tamás, ismert nevén Becket Tamás (1118–1170), II. Henrik angol király lordkancellárja és bizalmasa, majd Canterbury érseke. A világfi lordkancellár egyházi méltóságában megváltoztatta életét: szőrimögnek szünetlen való viselésével és böjtőkkel gyötri vala magát... de kívül egyebeknek módjok szerént jár vala.^* A pápa és a király között kitört viszályban az Egyház jogainak törhetetlen harcosa. A király tudtával négy nemesúr Canterbury székesegyházában az oltár előtt rátámadott és levágta a fejét. A pápa már három év múlva szentté avatta. Henrik megalázkodva volt kénytelen a sírjához zarándokolni, amely a középkor egyik híres angol búcsújáró helye lett.

El kell még mondanunk, hogy VIII. Henrik hatalmi tébolyában 1538. április 24-re forma szerint törvény elé idézte Tamást, hogy adjon számot viselt dolgairól. Miután ez elmaradt, a király lefolytatta ellene az előírt bírói eljárást, majd lázadás és felségárulás címén halálra ítéltette. Ennek végrehajtásául elrendelte ereklyéinek megégetését, a sírján lévő drágaságok, ékszerek elkobzását, és mindennemű emlékének, képmásának megsemmisítését.^*

Legendája már a XIII. század folyamán ismeretes volt hazánkban. Árpádházi Szent Margitnak is kedves olvasmányai közé tartozott: esmég megvigasztaltaték ez szent szűz, mikoron Szent Tamás mártírról, kantuáriai érsekről igen sok csudákat hallott volna. Miképpen a Szent Tamás nyakátul fogva bokáig keménységes ciliciomot viselt volna – és miképpen asszonyonk, Mária (Mária királyné) varrotta volna neki (lányának, Margitnak) ciliciomot – miképpen meg vagyon írván Szent Tamásnak életibe.^* Azért Szent Margit asszony ezeket hallván, igen megerősétteték vala és vígan szenvedi vala az ciliciomnak gyötrelmét.

 Becket Tamás ismerte Magyarország korabeli állapotait, Lukács esztergomi érsek a pápai jogok, egyházi érdekek védelmében az ő eszmei fegyvertársa. Amikor Tamást az egyház szentté avatta, Lukács Esztergomban prépostságot alapított a tiszteletére, éppen a patrociniumról később elnevezett Szenttamás-hegyen. Itt állott a mai Kálvária-kápolna, és Lépcső utca legmagasabb részén a középkor folyamán a Szent Tamás mártír tiszteletére rendelt társaskáptalan, amely a török harcok idején enyészett el.

A középkorban mintegy 16 hazai falu viselte Szent Tamás nevét. Ebből már nem tudjuk megállapítani, hogy hány patrocinium illette belőlük a vértanú angol prímást. Borszörcsök középkori templomát biztosan az ő tiszteletére szentelték.^*

Ünnepét már a Pray-kódex kalendáriuma számontartja, de későbbi misekönyveinkből sem hiányzik. Hazai ikonográfiai nyomára nem bukkantunk.

A kései hazai néphagyományban csak naptári ihletésre tűnik elő. A szőregi lányok Szerelmes Tamás néven emlegetik: aki a napján böjtöl, megálmodja, ki veszi el. Előbb tükröt kell azonban a feje alá tenni. Itt nyilvánvalóan évkezdő, inkább András, Luca, karácsony estéjéhez kapcsolódó hagyomány áttételéről van szó.